Amikor majd végre megengeded…

Egyszer eljön annak is az ideje, amikor meg mered engedni magadnak, hogy önostorozás, bűntudat, és bármilyen önbántalmazás nélkül elfogadd azt ami éppen történik veled.

Belátod, hogy bármilyen érzelmi kötelék fűz is valakihez, az életében nem mindig foglalhatod el azt a helyet amit te önmagad számára méltónak gondolnál.

Sokáig próbáltál megtenni mindent, hogy ezt a helyet a másik szívében megtartsd önmagad számára. Sok mindent feladtál, sokszor lemondtál, másról álmodtál, mert azt hitted, hogy számítottál.

A sors azonban valamikor sokkal régebben már elrendeltetett.

Vannak leckék amiket csak akkor vagy képes meglátni, amikor már sokadszor tartja eléd a tükröt az élet. Azt a tükröt amit eddig szándékosan elhomályosítottál. Nem akartad meglátni a valódi képet ami belőle visszanézett rád.

Nem akartad felismerni, hogy a döntéseid semmi másra nem jók, csak arra, hogy folyamatosan bent tartanak az illúzióban amelyről elhitted, hogy az a valóság, amelyben jól érzed magad.

Aztán mégis minden egyre fájdalmasabb.

Az önmagadból hozott áldozat súlyos teherként nehezedik rád, mert megértetted, hogy értelmetlen volt.

Semmit sem kaptál viszonzásképpen, s még a maradék önbecsülésedet is elvesztetted.

Mert azt hitted, majd megtarthatod az annyira áhított szépet és jót, az idilli kapcsolatot, mely nem volt más mint a mélyben kavargó örvény tetején úszkáló papírhajó.

Ahogy a víz egyre többször fröccsent rá, annál inkább vesztette el a tartását, míg egyszer csak egy enyhe hullám a belsejébe hatolt és egy szempillantás alatt a mélybe húzta.

Valahogy így illant el a szemed elől az illúzió fátyla is, mikor megtapasztaltad, hogy ahhoz, hogy fontos legyél bárki másnak nem elég az, hogy kiszolgáld az ő kényelmét. Nem elég, hogy megadd neki azt amit már magad is soknak érzel, mert neki semmi nem lesz elég. Mert nem te vagy az aki a benne lévő űrt képes betölteni bármivel is, pedig ezt próbáltad. Érezted, tudtad, hogy valamit tenned kellene, mert láttad, hogy a saját csónakján már túl sok lyuk tátong. Azt hitted, hogy képes leszel őt ennek ellenére is a felszínen tartani az odaadásoddal, a szolgálatoddal, az önfeláldozásoddal. Azt hitted a te dolgod ezt megtenni, mert ő nem elég erős hozzá.

Mindeközben nem törődtél a saját csónakoddal, hagytad, hogy egyre jobban eláztassa a kavargó víz, mígnem teljesen magával rántotta az örvény.

Benne volt sok érzés, sok fájdalom és bánat, amit most már tovább visz az örvénylő folyó.

Megengeded már, hogy így legyen. Már nem ragaszkodsz és nem kapaszkodsz semmibe és senkibe sem.

Elúszott minden ami már nem kell, hogy az életed része legyen.

Elengeded, mert tudod, hogy helyette csak egy sokkal jobb, sokkal szebb jöhet.

Távol kerülsz mindentől ami nem építi már az életedet.

Elfogadod, hogy az élet másként is működhet, mint ahogy előre eltervezted.

Alázattal elfogadod, hogy a sors nagyobb, s nem tudhatod kinek mi rendeltetett.

Egy dolgod van, hogy a saját életedet tudatosan a saját célod felé tereld, elengedve az érzelmek lehúzó kötelékeit.

Már tudod, hogy képes vagy erre, és ha ezt kell tenned, önmagadért meg is teszed.

Aki valóban szeret, ezen az úton bátran és őszinte emberként mehet csak tovább veled.

A lehúzó érzelmi kötelékektől megszabadulni az életben az egyik legnehezebb feladat. Ha látod már, hogy neked sem megy, keress meg és segítek, hogy elengedd. ITT megtalálsz.

Némedy-Nyul Cecília

Életgyógyász-Párkapcsolati coach-Spirituális Tudatosság tréner

A megengedés csodája

Van az úgy, hogy nem kellenek szavak.

Van az úgy, hogy amire évtizedekig vártál, egyszer csak megkapod.

Nem is számítasz rá, csak azt gondolod, hogy menned kell, tenned kell valamit azért, hogy változzanak a dolgok, bármi legyen is a vége.

Aztán megteszed.

Megteszed, mert visz az energia, visz a könnyűség érzése, és tudod, hogy nem várhatsz tovább.

Itt az idő. Ez most a te időd, a te döntésed, a te választásod.

És érzed a szívedben, hogy vezetve vagy, és tudod, hogy a szív szava sosem visz oda ahol fájdalom vár.

És elérkezik a perc, amitől annyira féltél, amit olyan sokáig halogattál, mert azt gondoltad a távolságtartással majd megvéded magad.

Aztán egyszer, egy áldott pillanatban megértetted, hogy csak egy megoldás van ami a benned lévő gátakat átszakíthatja, a Megengedés.

Amikor a megengedés gondolata megszületik benned, és átérzed a lényegét a szívedben, akkor jön az áttörés. Akkor érzed meg valójában legbelül a felszabadulás tágasságát, a reményt arra, hogy ez most működni fog, és ez segít lebontani a benned lévő falakat.

Megengedés. Egy bűvös és varázslatos szó.

Megnyitja a szívedet, és rájössz, hogy képes vagy befogadni magadba az egész világot, úgy ahogy van.

Képes vagy elfogadni, hogy a létezésben minden úgy jó ahogy van, a külvilággal nincs semmi dolgod.

Dolgod csak magaddal van, az hogy megengedd mindennek és mindenkinek, hogy úgy létezzen ahogy tud, ahogy az számára a legjobb. Amint ezt el tudod fogadtatni önmagaddal, azt is megtudod, hogy hol a helyed az életben, és mi a dolgod a világ impulzusaival.

Talán ebben a pillanatban valóban felnőtté válsz, mert megérted, hogy amit kint látsz, az van benned, téged tükröz.

És hirtelen elkezdesz utazni ezzel az energiaáramlattal, és megérzed, hogy árad belőled a szeretet.

Egyszerre képes vagy meglátni és megérteni mindennek a jó oldalát, ami számodra építő és előre vivő, mert az amit ebben a pillanatban működtetsz magadban nem más, mint a valódi, tiszta szeretet.

Ez az ami lebontja a falakat.

Ez az ami megadja neked azt, amit látni és tapasztalni szeretnél a külvilágból.

Ami néha nem más csak egyetlen könnycsepp, ami akaratlanul kicsordul valaki szeméből amikor újra láthat és átölelhet téged.

Az őszinte, mélyről feltörő, elfojthatatlan öröm, és a megkönnyebbülés felold minden ellenállást, minden haragot és bűntudatot, minden fájdalmat.

Egy könnycsepp elég ahhoz, hogy két szív újra egymásra találjon, akár évtizedek után is, talán úgy ahogy még sohasem.

Egy könnycsepp, ami tudatja veled, hogy mégis számítasz, hogy mégis fontos vagy, és a kimondhatatlannak tűnő érzések mind belesűrűsödnek ebbe az egyetlen kicsordult, kristálytiszta vízcseppbe. Úgy érzed akkor, hogy ez az egy csepp víz áradatként mossa tisztára a szívedet megváltva az életed minden szenvedését.

És hirtelen megérted, hogy mindez rajtad múlt, te tetted.

Neked volt szükséged rá, hogy a gyötrő érzéseket végig élhesd, hogy megtaláld önmagadban a megoldást ami felszámolja benned az ellenállást. Azért, hogy meglásd mindazt a jót amit éveken át kerestél és sosem találtad meg, amiért most végtelenül hálás vagy, mert megmentette az életedet. Feloldozott egy régóta cipelt teher alól, s végre beláttad, hogy neked kell szeretni eléggé önmagadat ahhoz, hogy meglásd másokban a jót. Csakis ekkor veszed észre azt ami bennük is szerethető.

Végül megérted, hogy egyedül ennek van értelme ebben a földi életben, és senki sem tud többet adni mint amennyire képes, mert számára ez a maximum. Bármit szeretnél kapni, bármit elvárnál azért, hogy boldoggá tegyenek, nem lesz a tiéd amíg a létezését önmagadban fel nem ismered.

A felismeréshez bátran el kell engedned a félelmeidet, és meg kell engedned magadnak a szeretetet. A szeretet csodája pedig néha nem más csak egy könnycsepp, mégis képes megváltoztatni az életedet.

Tárd ki a szíved kapuját, engedd ki azt a parányi könnycseppet a legmélyebb zugából, hogy hatalmas hurrikánként taszítsa félre a kapuőreidet, a „félelem smasszereket”. Engedd, hogy kiáradjon és betöltse a világot a benned lévő végtelen szeretet.

Szeresd önmagadat, szeresd az életedet és a világból is áradni fog feléd a szeretet.

A problémáink legnagyobb része az önszeretet hiánya miatt van. Ha neked is dolgod van vele, szívesen beszélgetek veled. ITT kapcsolódhatsz hozzám.

Szeretettel várlak a Medi-Hol Boldogságműhelyben.

Némedy-Nyul Cecília

Életgyógyász-Párkapcsolati coach-Spirituális Tudatosság tréner

Önzetlenség és áldozat vállalás

Egy neves pszichológus előadásának záró mondataként hangzott el, hogy életünkben a legnagyobb boldogságforrás az önzetlen áldozatvállalás.

Abban a pillanatban még nem tudtam megfogalmazni, hogy mi az ami kellemetlen érzést keltett bennem a fenti mondat hallatán, mert valóban, szerintem is ez nagyon nemes cselekedetként van a köztudatban. Hazafelé egyfolytában ezen gondolkodtam, hogy akkor, ott, valamit kérdeznem kellett volna, hogy első kézből kapjak választ, mégsem tudtam megfogalmazni a kérdést, ami végül is csak órákkal később jutott eszembe.

A bennem megfogalmazódott kérdés pedig ez volt:

Mit jelent az önzetlen áldozat vállalás?

Tudom, most sokan nem értik, hogy számomra ez miért kérdés.

Olyannyira mélyen bevésődött programként működik bennünk az, hogy a valódi szeretetünk kifejezésének az egyik legfontosabb módja és eszköze az, ha áldozatot hozunk a másik emberért. Azért, hogy az ő élete úgy működjön ahogy szeretné. Azért, hogy boldog legyen, hogy könnyebben legyen túl a nehézségein, a feladatain, vagy egyszerűen csak azért, hogy kényelmesebb legyen számára az élet, és mindezt azáltal, hogy mi megteszünk, vagy átvállalunk helyette feladatokat, problémákat. Mert szeretjük, és azt akarjuk, hogy neki jó legyen. Neki könnyű legyen, és maximálisan biztonságos az élet. Ne is legyen semmi nehézsége, csak éljen, és élvezze, mert így lesz boldog.

Igen, ez kétségkívül örömteli és boldogító eredmény lenne, ha valóban hibátlanul működne így az élet.

A teremtő azonban senkit sem ruházott fel alapvető kiváltságokkal arra nézve, hogy a saját nehézségeit valaki más gondjaira bízza. Sőt, senkit sem minősített eredendően áldozati báránynak sem, aki arra hivatott, hogy mások problémáit magára vállalva, önmagát háttérbe szorítva élje az életét.

A teremtő egyenlőnek teremtett mindannyiunkat, felruházva a szeretet, a jóság, a belső béke, az egység, és a lét legmélyebb belső állapotaival. Ez az induló készletünk az élethez, ahhoz a feladathoz amit elterveztünk magunknak.

Mindannyian egyedi sorsutat választottunk, ami egyénre szabott feladatokkal van megtűzdelve, és amiket nem kerülhetünk el, és nem is háríthatunk át senkire. A dolgunk az, hogy tapasztalások útján tanuljunk, ilyen módon fejlesztve a lélektudatosságunkat. Ez a folyamat csak azáltal valósulhat meg, hogy megéljük és megoldjuk a saját nehézségeinket, felismerjük a saját erőnket, és megtisztítjuk az utat önmagunk kiteljesedése, az élet feladatunk felismerése és megvalósítása előtt.

Ez az út nem a kényelemről szól. Arról szól, hogy folyamatos változásba legyünk azáltal, hogy felismerjük a problémák okait, és azt, hogy mindent a mi döntéseink következményeként mutatkozik meg az életünkben. Amennyiben nem tetszik az amiben élünk, tudnunk kell, hogy csak mi változtathatunk rajta.

Azzal, hogy megváltoztatjuk a gondolkodásunkat amikből a döntéseink erednek, és senkire nem hárítjuk át a nehézségeinket.

Ez a lélekfejlődés útja, az élet spirituális értelme, a boldogság felé vezető út.

Az érem másik oldalán pedig ott vannak az önzetlen segítők. Tudom milyen ebben a szerepben lenni, voltam benne én is. Az anyák, nők, első számú búvóhelye ez a létmód az Önmegvalósítás elől.

A többségünk úgy gondolja, teljes szívéből úgy is érzi, hogy az a dolga ebben a földi létben, hogy gondoskodjon, problémát és nehézségeket vegyen le a gyereke, a szerettei válláról. Mégis oly sokan panaszkodnak egy idő után amiatt, hogy elfáradtak, hogy már nincs erejük, kedvük, egészségük ahhoz, hogy mindenki terheit cipeljék. Panaszkodnak, és csinálják tovább. A szeretetért. Azért, hogy bebizonyítsák, hogy mennyire szeretik a hozzátartozóikat, és hogy van alapjuk elvárni, hogy ők is szeretve legyenek.

Merthogy nagyon ritkán születnek Teréz anyák és Gandhi-k is, és olyan önzetlen jótevők, akik a lélektudatosságnak azon a szintjén vannak, hogy képesek már a valódi, tiszta, önzetlen szeretetből működni és csak adni a világnak – akár az életüket is feláldozva – anélkül, hogy bármit elvárnának cserébe. Ők már nem halnak bele abba, hogy nem kapnak szeretetet a külvilágtól, mert a bennük lévő túláradó szeretetből – amit nem árnyékol be a félelem -, bárkinek képesek adni, így önmaguknak is. Ezért ők alázattal, elvárások nélkül szolgálnak másokat, és ezzel ÖnMagukat is.

A szeretet energiája pedig egy másik forrásból visszatér hozzájuk, leginkább a világméretű hála, és nagyrabecsülés által.

Ezzel szemben a hétköznapi ember, aki azért hoz áldozatot mert a félelmei kényszerítik rá, nem tudja önzetlenségből tenni. Az „áldozat” szó önmagában is azt sugallja, hogy valamit meg kell tagadni, meg kell ölni magadban azért, hogy a másiknak jó legyen. Ez merénylet önmagunk ellen!

Bárki aki ezt eddig így gondolta, most nézzen a saját szívébe és őszintén válaszoljon magának arra a kérdésre, hogy valóban nem vár el semmit cserébe azért amit másoknak megtesz? Azért, hogy az önmagából feláldozott részt pótolja? Mert ha csak egy apró gesztusra is vagy köszönetre igényt tartunk, akkor már nem vagyunk önzetlenek.

Amikor valakinek a kényelmét, az úri jódolgát kiszolgáljuk azért, hogy cserébe szeretetet kapjunk tőle, akkor az nem szolgálat, hanem szolgaság. Ha ezt elég sokáig csináljuk, akkor rabszolgaság. A legtöbben pedig ezt tesszük. Lemondunk önmagunkról, a saját életünkről amíg rá nem ébredünk, hogy kiégtünk, már nincs mit adnunk, valódi szeretetet mégsem kapunk. A köznyelv pedig ezt nevezi önzetlen áldozat hozatalnak.

Boldogító felismerés lenne az, hogy: Az önzetlen szolgálat nekünk, a nagy többségnek még nem működik! Mégpedig pontosan azért, mert mi még nem vagyunk képesek olyan mértékben szeretni önmagunkat, hogy ne tartanánk igényt arra amit mások tudnak adni nekünk. Ami egyáltalán nincs ellentétben semmilyen természeti törvénnyel. Az energiáknak ki kell egyenlítődni. Aki mindig csak ad és sosem kap vissza az előbb-utóbb elfogy, kimerül, ha nem képes önmaga szeretete által töltődni.

Ha az önszeretetet művészetét is programként kaptuk volna, akkor tisztelnénk magunkat annyira, hogy nem válunk önként senki szolgájává, miközben elhisszük, hogy ez az önzetlen áldozathozatal, és lassan de biztosan belerokkanunk. Testileg és lelkileg egyaránt.

A valódi szeretet kapcsolatokban ez úgy nyilvánul meg, hogy figyelünk a másik ember igényeire, arra, hogy mire van szüksége tőlünk.

Felnőttként kezelve a felnőttet, adjuk meg neki a tiszteletet, hogy eldönthesse mikor van szüksége segítségre, és a tiszteletet önmagunknak, hogy kifejezze felénk az erre irányuló kérését, hogy aztán eldönthessük módunkban áll-e megtenni, vagy nemet mondunk rá. Tudom, hogy ez is veri a biztosítékot, mégis az önszeretetnek egyik alapja az, hogy elég bátrak legyünk NEM-et mondani. Tudnunk kell meghúzni a saját határainkat!

Amíg valaki nem kér, csak elvár és elfogad, addig nem is értékeli azt amit kap. Érdemes befejezni a gondolatolvasást és a kérés nélküli segítségnyújtást! (Természetesen a kivételes és rendhagyó esetektől eltekintve.) Aztán tegyük meg azt, amire megkérnek, vagy amit erkölcsi, értékrendbeli kötelességünknek érzünk, hogy kérés nélkül is megtegyük. Ennyi a dolgunk. A segítés, a szolgálat lényege az lenne, hogy mi, akik adni szeretnénk akkor adjunk, ha valóban kifejezésre jut az, hogy szükség van rá, és számunkra a segítés ÖRÖMÖT okoz.

Soha ne „erőszakoljuk meg ÖnMagunkat” azért, hogy bárki más kényelmesebb életet élhessen. A nehézségeikhez megvannak a saját megoldásaik is, maguknak kell önmagukban megtalálni őket.

A kényelmes életért senkinek sem jár jutalom az út végén. A feladatait mindenképp megkapja újra, -talán egy sokkal keményebb formában-, addig amíg szembe nem néz velük és meg nem oldja. Akárhány életet is kell leélni ennek érdekében.

Ezért jól gondoljuk meg, kit boldogít valójában, kinek segítünk vele, és kinek van nagyobb szüksége az önzetlennek vélt áldozathozatalra.

Annak aki adja, vagy annak aki kapja.

Ha megoldatlan feladat vár még rád is az önzetlen áldozatvállalás témakörében, ITT kapcsolatba léphetsz velem.

Várlak szeretettel a Medi-Hol Boldogságműhelyben!

Némedy-Nyul Cecília

Életgyógyász-Párkapcsolati coach-Spirituális Tudatosság tréner

Mit tehetsz a szeretetért?

Rendszeresen olvasom spirituális úton járó és másoknak segítséget nyújtani szándékozó tanítók tollából, hogy legyen bármilyen probléma, a szeretet mindent megold. Ami önmagában teljesen igaz, mégis rejt valami megfejthetetlen misztikumot, ami miatt sokaknak haszna vehetetlen ez a kijelentés.

A kedvenc mondatom ez: „ Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit tenne ebben a helyzetben a szeretet!”

Nem tudom, hogy az a fuldokló, aki nyakig bele van süllyedve a bajába, kétségbeesetten keresi a kiutat a saját mocsarából és fogalma sincs róla, hogy merre induljon el, az ő számára ez mit jelenthet? Mit tud ezzel kezdeni? Mit tud kezdeni az, akinek a szeretet szó sosem volt más, csak üres és felszínes elkendőzése a semminek, és akinek életében még sosem volt köze a valódi SZERETEThez?

a boldogság bennünk van

Continue reading “Mit tehetsz a szeretetért?”

Csak legyél itt nekem…

Mindannyiunk életében legfontosabb és mindenre kiható életterület a szeretteinkkel, a közelebbi és távolabbi családtagjainkkal megélt kapcsolat.

Ez kivétel nélkül mindenkire igaz, arra is akinek nincs párkapcsolata, vagy gyermeke. Mert vannak szülei, esetleg nagyon szoros baráti kapcsolatai, s ha senki nincs akkor ott van ő saját magának.

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, az életünk minden mozzanata annak érdekében történik, hogy ezeket a kapcsolatokat szeretetben tudjuk megélni. 

Mégis nagyon sokunk életében egyszer csak felborul az egyensúly…

élet enrgia egyensúly

Continue reading “Csak legyél itt nekem…”

Örök szerelem…

Nem tudok nem gondolni Rá…

Naponta eszembe jut a gondolat, hogy dolgom van vele. Nem tudom elmondani, nem tudom leírni, nem tudom megfogalmazni, csak érzem a belső sürgetést ami időről-időre visszatér.

Próbáltam elengedni, próbáltam nem gondolni rá, és mégis újra és újra megjelenik. Valaki itt bennem akar tőlem valamit. Át akarja törni a korlátaimat és megnyilvánulni a világ felé mert tudja, hogy másoknak is szüksége van rá. Szeretné, ha bemutatnám Őt nektek, hogy válaszokat és megoldásokat kapjatok tőle, általa.

Az Út ami haza vezet
A saját belső vezetőnk a legjobb barátunk aki az Úton tart.

Continue reading “Örök szerelem…”

Mi viszi előre az életedet?

Kedves olvasó, aki most itt vagy!

Hogy érzed magad? Minden rendben van veled? Gondtalan, boldog és felszabadult az életed?

Vagy…

Minden nap gyomorgörccsel ébredsz, mert ébredéskor rád telepednek a megoldatlan problémák.

Mert nem találod a kiutat, kilátástalannak tűnik az életed, lassan összecsapnak a fejed felett a hullámok?

Olvasd el a cikket és megtudod mit tettem én, hogy jutottam túl ezen az élet érzésen….

börtönben

Continue reading “Mi viszi előre az életedet?”

Szegénység vagy gazdagság tudat?

Kedves olvasóm!

Most arra kérlek, gondolj vissza eddigi életedre. Előfordult-e az, hogy bármi anélkül megvalósult, hogy előtte gondoltál volna rá?

Vásároltál-e autót, lakást, egy ruhát, vagy cipőt? Vagy akár csak egy kiflit, hogy előtte ne gondoltál volna arra, hogy kell neked.  A társadra akivel élsz gondoltál-e mielőtt megismerted? Érezted-e az égető vágyat, hogy milyen csodás érzés lenne, ha megtalálnád  Őt?

Hát persze, hogy IGEN!

teremtő gondolat hatalma
Minden teremtés egy gondolattal kezdődik, a megvalósítás eszköze a pénz.

Continue reading “Szegénység vagy gazdagság tudat?”

Szeretetnyelvek

Mitől lesz harmonikusan működő hosszú távon is egy párkapcsolat?

Természetesen attól, ha mindketten kellemesen, szorongástól és félelmektől mentesen élhetik a saját életüket. Ez azt jelenti, hogy miközben egymás igényeire is figyelnek, mégis a saját belső késztetésiket élik a legnagyobb szabadságban. 

Hogyan tudjuk biztosítani párunk számára, hogy úgy érezze mindent megkap amit szeretne egy kapcsolatban megélni.

boldog párkapcsolat
boldog párkapcsolat

Continue reading “Szeretetnyelvek”