A boldogság mindaddig ide-oda szálldosó pillangóként lesz része az életünknek amíg elhisszük, hogy bármilyen külső körülmény megvalósulásától leszünk boldogok. Ez az az állapot amikor azt mondogatjuk magunknak, hogy majd akkor leszek boldog, ha …. ( diploma, pénz, lelki társ, egészség, a gyerekem boldog lesz, utazás, ház, autó, stb.). Ezek a saját orrunk előtt húzogatott mézesmadzagok, amikért aztán elkeseredett küzdelmet folytatunk, sokszor önmagunk lelki békéje, vagy testi egészsége, ill. mindkettő árán.
Az út amit így bejárunk egy életen át, végül is folyamatos függőségről és boldogtalanságról szól. Ez nem ész nélküli, hanem szív nélküli rohanás az eszünk (egónk) által kitalált vágyak után. Amikor eljön az ideje annak, hogy ezt felismerjük, akkor végre “áldott állapotba” kerülünk a SAJÁT életünkkel.
Legyünk érte hálásak, hogy megkaptuk a “kozmikus oltást” !
Esélyt adhatunk önmagunk valódi belső szándékának megismerésére, és most már azt képviselhetjük teljes felelősséget vállalva akik valójában vagyunk.
Ha elkezdjük megismerni és szeretni Azt aki valójában vagyunk, a boldogság szivárvány színű pillangója rátelepszik a vállunkra és egész életünkön át velünk is marad. Mert a bennünk lévő szeretet és alázat a saját életünk iránt segíti kibontakoztatni azokat a rejtett képességeinket, melyek csak arra várnak, hogy általunk megnyilvánulhassanak a világ számára.
Ha rátalálunk arra az útra amelyikre kizárólag a szívünk képes elvezetni, akkor egyszerre nyitunk ablakot a saját belső világunk feltárására, és a külvilágban megjelenő lehetőségek meglátására. Csakis a bennünk lakó lélek tudja a valódi boldogságunkhoz vezető utat.
Amikor rálépünk erre az általa kijelölt útra, megjelenik majd minden segítség a külvilágban is. Megérezzük a folyamatos örömben élés lehetőségét, és már azt is tudjuk, hogy bármi ami ezen az úton nehézségként felmerül, kizárólag azért jön elénk, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk és még többé váljunk általa.
A gondolkodásunk ilyen módon történő megváltoztatása segít abban, hogy a nehézségeket is a saját boldogságunk szolgálatába állítsuk. Ha elfogadjuk és hisszük, hogy minden értünk van, akkor nem fogják a pillanatnyi rossz érzések és félelmek sem irányítani, sem akadályozni az életünket. Kiszállhatunk az érzelmi libikókából. Ez a boldogság valódi útja.
Hogy ez így nehéz? Vagy csak ismeretlen…, mert ezen az úton már egyedül kell járnunk.
Csak a belső iránytűnkre hagyatkozhatunk, elengedve a támaszkodást a környezet elvárásaira.
Valóban, ahogy a mondás is szól: “Minden kezdet nehéz.” Aki itt nem hátrál meg, annak egyre könnyebb lesz, és a kitartás jutalma egy probléma mentes, nem álboldogságtól függő, kiteljesedett élet.
Ez az az élet, amiben küzdelem nélkül jelenik meg minden (a pénz és ami pénzért megvehető), ami a fizikai jóléthez kell addig, amíg itt vagyunk.
Ilyen életet élhetnek a most felnövő gyermekek, ha nem kapnak értelmetlen félelmeket generáló, a saját belső késztetéseiket gátló korlátokat. Ahhoz, hogy erre az életre felkészítsük őket, nem elég csak az értelmi képességeik fejlesztésére helyezni a hangsúlyt. A négy szintű nevelés az alapja annak, hogy navigálni tudja majd felnőttként a saját életét a saját boldogsága felé.
Nevelni, tanítani szükséges fizikai, érzelmi, mentális és spirituális szinten.
A valódi nevelés alapja a példamutatás, így a munka és a felelősség vállalása önmagunkkal kezdődik. 😉
Sok sikert kívánok!
Kezdd el szeretni önmagad, hogy megtaníthasd rá a gyermekedet!
MERT SZERETNI ÉR! Önmagadat is!
…és ha egyedül nem megy, itt megtalálsz! 🙂 Bejelentkezés és időpont egyeztetés:
Annak érdekében, hogy írásaim első kézből eljussanak hozzád, kérlek iratkozz fel a Hírlevelemre, és egy párkapcsolatot támogató e-könyvet küldök neked ajándékba.
Naponta eszembe jut a gondolat, hogy dolgom van vele. Nem tudom elmondani, nem tudom leírni, nem tudom megfogalmazni, csak érzem a belső sürgetést ami időről-időre visszatér.
Próbáltam elengedni, próbáltam nem gondolni rá, és mégis újra és újra megjelenik. Valaki itt bennem akar tőlem valamit. Át akarja törni a korlátaimat és megnyilvánulni a világ felé mert tudja, hogy másoknak is szüksége van rá. Szeretné, ha bemutatnám Őt nektek, hogy válaszokat és megoldásokat kapjatok tőle, általa.
Egy idézetet olvastam, melyben arra ösztönöz a szerző, hogy ne törődj azzal amit mások mondanak, te csak tedd azt amit tenned kell.
Na de mi az amit tennünk kell?
Valójában miért van az, hogy annyian várunk külső megerősítésre, vagy tanácsra az éppen aktuális problémánk megoldásában? Talán azért mert nem tudjuk mi az amit tennünk kell abban a helyzetben? Vagy csupán arról van szó, hogy a saját megoldásunkat nem akarjuk elfogadni? Mert fájna? Mert olyan következményekkel járna amit még nem lehet látni, vagy amit nem szívesen viselnénk el?
Mert mit is mond az egó? Azt, hogy félj, ha nincs elég pénzed. Félj, ha az őszinteségedért nem fogadnak el. Félj, ha kiállsz magadért és egyedül maradsz. Félj, hogy elveszíted a munkádat még ha utálod is. Félj, hogy nem kapsz szeretetet, elfogadást.
Lehetne még sorolni, mert félelmeink és aggodalmaink tárháza kimeríthetetlen, pedig a legtöbb csak egy gondolat amit az ego kreált, hogy uralkodhasson rajtunk. Azonban ezek a gondolatok képesek átvenni a hatalmat és folyamatosan stressz alatt tartani a testünket. Az ego hangja elnyomja a lélek súgását, nem halljuk a navigációt és a kamionunk eltéved. A félelemből meghozott döntések általában nem vezetnek jó megoldáshoz.
Tehát, miért is kell baráti figyelmeztetésként értelmezni a betegséget, vagy bármilyen testi tünetet?
Képzeljük el, hogy a Testünk egy kamion. A kamionnak van egy tulajdonosa ami a bennünk létező örök életű bölcs Szellem. Tud rólunk mindent. Azt is, hogy honnan jöttünk, és hogy hova tartunk, mit vállaltunk be leszületésünk előtt teljesítendő feladatként, vagyis mi a kamion célállomása.
Ennek a célnak a megvalósításához van szükségünk ebben a földi, anyagi világban a testünkre, a kamionra, mert csak általa juthatunk hozzá azokhoz a tapasztalatokhoz,
AZÉRT SZÜLETTÉL, HOGY KITELJESEDJ VALÓDI ÖNMAGADBAN A SZERETET ÁLTAL.
Amikor megszületünk egy előre eltervezett életfeladat megvalósításának a szándékával érkezünk. Ehhez kapjuk segítségül a belső súgást, melynek feltételek nélküli követése önmagában is a boldogság eléréséhez vezethet. Ezt a képességünket azonban a születésünket követően egyre inkább elfelejtjük használni és elkezdünk alkalmazkodni a környezetünk elvárásaihoz az életben maradásunk érdekében. Continue reading “Azért születtél…”→
A legjobb felhasználói élmény érdekében a weboldal cooki-kat használ. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.